Tartalom

 Élet

 Miről is szól az élet?
 Te csak ülsz és nézed!
 Nézed amiben te is benne lehetnél;
 Ám úgy érzed ezért semmit sem tehetnél.
 Pedig jó ez a dolog tudod;
 Mindenkinek ezt mutatod;
 Megpróbálni meglehet;
 Mert lehet, hogy sikerülhet!
 Nem szabad rögtön feladni;
 Ha kudarc ér el kell fogadni!

 Gyötrelmes szerelem

 A szerelem gyötrelmes;
 Nem ember aki elviselni képes.
 Mindig is az lesz és volt;
 Mindig volt benne egy folt.
 Melyet kimosni nem lehet;
 Igazi szerelem csak a mesében létezhet.
 Már nem hiszek semmiben és senkiben;
 A boldogság, szerelem nem jön el azt hiszem!

 Dórinak

 Szép szerelem, erre vágyik mindenki;
 Aki az életet egy kicsit is szereti.
 Az életben van két szó;
 A rossz meg a jó!
 Aki a szerelmet megkapja,
 A jót magáénak mondhatja.

 Irodalom órán

 Irodalom órán ülünk mi csendben;
 Szépen figyelünk, minden rendben.
 De ez csak álma Kati néninek,
 Beszédről leszokni nem vagyunk képesek.
 Szerintem ne is várja el tőlünk,
 Ez csak úgy vég nélkül árad belőlünk.

 Bánat

 Bánat ér ha valaki nem szeret;
 S te általában amit a szíved diktál, azt teszed.
 Magadba fordulsz, sírsz éjszakákon át;
 S ennek azt hiszed senki sem vet véget, nincs határ.
 Pedig van, s majd egyszer belátod;
 Lesz egy igazi, aki igazán szeret meglátod!

 Vers névnapra (Szabinának)

 Örömmel köszöntelek e szép napon;
 Nevednek napja egy évben egyszer vagyon.
 Sok boldogságot hozzon ez a nap;
 Virágot, csokit sok mindent kapsz.
 S majd egyszer sok év múlva;
 Sok mindenen túl jutva;
 Emlékszel majd milyen volt ez az év;
 Milyen csodás ez a nap, ez a hét.
 Nem írígyelsz majd senkit, hogy mit mesél;
 Mert mintha mindig ebből az álomból ébrednél.
 Ez a nap is egy nagy kincs;
 De annak nem az kinek barátja nincs.
 De neked van, s ők ezt a napot várják;
 Karjaikat feléd szeretettel tárják!

 Nélküled

 Nélküled nem élet az élet;
 Annyira szeretlek téged.
 Nap nem múlhat anélkül;
 Hogy tudom: kellesz mindenestül.

 Reményvesztetten

 Csak ülök búsan, reményvesztetten,
 És kérdezem mi helyem ebben az átkozott életben.
 Magány, szomorúság, kedvetlenség,
 Ismerős mindenkinek ez a jelenség.
 A megoldás messze van még, de fel kell állni;
 S örülni a csöppke jónak, s a szerencsére várni.

 A szerencse nem jött el,
 Hogyan álljak így fel?
 Egy csöppke jó sincs,
 Pedig az lenne kincs.
 Az élet bizony nehéz;
 El kéne egy segítő kéz.
 S nincs most láthatáron boldogság;
 Az élet árnyoldala jut nekem mostanság.

 A sors

 A sors néha biztat,
 S senkivel semmit sem vitat,
 S néha átkozottul ver;
 Senki vele szembe állni nem mer.
 De néha akár nyerhetsz is;
 Nem könnyű ám, s mégis!
 Állj fel, nézz szembe mindennel;
 Még akár a lehetetlennel!

 Gondolat

 Eszembe jutott egy gondolat,
 Írígység, cselszövés, fondorlat.
 Nélkülük de szép lenne az élet,
 De rájöttem: unalmasabb élet, nem lenne még egy.
 Hisz néha még jót is tesznek,
 Nekünk egyszerű embereknek.
 Siker, csalódás, szerelmi bánat,
 Ilyenek gyakran kijárnak.
 De így szép és teljes az összhang,
 Aztán meglátjuk mi lesz majd!

 Élet 2

 Sodor, visz magával az élet,
 Nincs még egy ilyen bonyolult képlet.
 Csak mész, mész az úton amit kijelöltek,
 De te nem tudod miről van szó:
hát, felőled!
 Aztán mész e rögös úton,
 Nem érsz rá gondolkodni a múlton.
 Csak a jővőért élsz,
 És tudod hogy nem félsz.
 Ez az élet csak valahogy másképp,
 S ez a pompás, sokszor kemény vég.